- μεῖστος
- μεῖστος, η, ον, [comp] Sup. of μείων,A least, Hsch., EM676.14, Eust.134.45, Sch.Ar.Pl.627: neut. as Adv.,
μεῖστον
at least,Berl.Sitzb.
1927.8 ([dialect] Locr., V B.C.). (From μέy-ιστος.)
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό). 2014.